A népek kollektív emlékezetében megmaradt egy nagy özönvíz okozta katasztrófa emléke, amelyet több mint 500 ismert változatban, világszerte összeállítottak, és amely az atlantiszi civilizáció létezésének végét jelentette. A bolygó tengelyének megváltozása és a nagy sivatagok megjelenése ott, ahol egykor tengeri állatok vagy hatalmas trópusi esőerdők voltak, új forgatókönyvet alakított ki a jelenlegi faj számára.
Atlantisz e végének számos rejtélyes maradványa van szétszórva szerte a bolygón, ahogyan az Egyiptomban, Indiában, Kínában, Tibetben, Görögországban letelepedett népek egy része is, és olyan népek, mint a maják, olmékok, toltékok, aztékok, föníciaiak, guancsok, baszkok... e fejlett civilizáció leszármazottai.
És míg az emberiség sorsdöntő pillanatát éli, amikor fennáll a veszélye annak, hogy ugyanaz történik, mint akkoriban, új elméletek és bizonyítékok jelennek meg arról a lehetőségről, hogy szokatlan naptevékenység váltotta ki azokat a pusztító folyamatokat, amelyek véget vetettek annak a civilizációnak. Naprendszeri események, amelyek úgy tűnik, hogy ismét a küszöbön állnak.
Mégis, ha meg tudjuk emelni a frekvenciánkat, fajként egyesülni és pozitív változást tudunk elérni a szörnyű hanyatlásban, amiben élünk, akkor talán extra segítséget is kapunk, és a legnehezebb időkben talán mi is menedéket találunk az Üreges Földön, ahogyan az emberiség azon népei közül néhányan, akik képesek voltak megőrizni integritásukat.
