Történelmünk egyik legnagyobb eltussolása az a kísérlet, hogy titokban tartsák azt a tényt, hogy létezik egy a Föld belsejében élő lények civilizációja, és bár nehéz elhinni, számos bizonyíték van, amely ezt megerősíti, és Agharta királyságáról beszél, de még olyan emberek is akadnak, akik minden akadállyal dacolva elmerészkedtek azokra a helyekre.
Ez a norvég Olaf Jansen által elmesélt történet, amelyről Willis George Emerson "A füstös Isten" című, 1908-ban megjelent könyvében számolt be.
A könyv egy norvég apa és fia valós élményeit meséli el, akik kis halászhajójukon megpróbálták megtalálni az északi szél mögötti földet, amelyről hallottak. Úgy tűnik, egy szélvihar átfújta őket a sarki nyíláson és a Föld üreges belsejébe kerültek.
Ott meglepődve találtak egy mérsékelt éghajlati erdőkkel, növényzettel teli földet, egy igazi paradicsomot, valamint óriás és kedves lényeket, akik befogadták őket, és két évet töltöttek el itt. Visszatérésükkor a Déli-sark nyílásán keresztül Olaf elmesélte minden kalandjukat, amit ott láttak, és szólt az emberekről, akikkel együtt éltek, de nem hitték el a történetét, azonban egy kéziratot hagyott hátra, amelyben elmesélte élményeit.
